És elszabadul a pokol... - részlet




– Jézus, itt az Ezeregy éjszaka! – suttogta Mike döbbenten, s csaknem hanyatt esett a székkel.

… És tényleg ott volt!

Hogy szinte legyek én is kimeredt szemmel bámultam az irodába bevonuló csoportot. Annál is inkább, mert az elzetes telefonbeszélgetés során ügyfelünk többször is kihangsúlyozta, hogy teljes diszkréciót kér. Ehhez képest egy elfátyolozott arcú nvel és hattagú kísérettel jött, ami még mindig nem okozott volna különösebb meglepetést, ha maga történetesen nem burnuszban, turbánban és saruban érkezik. Így viszont nem hiszem, hogy lett volna olyan ember a környéken, aki nem fordul meg a kis csapat után, amikor kiszállnak a limuzinjaikból.

Miután úrrá lettem a meglepetésemen, és konstatáltam a tényt, hogy vendégeink arabok, felemelkedtem a székrl, s eléjük siettem. Erre a teströk – mert a hattagú kíséret tagjai kétségkívül azok voltak – kétsoros alakzatot vettek fel az eddig gyrbe fogott pár mögött, mintegy jelezvén, hogy bennünket nem tartanak ellenségnek. Ennek megörülvén kezet fogtam a Habib néven bemutatkozó, alacsony, zömök, dús bajuszú férfival, majd miután Mike is parolázott vele, meghajoltunk a n felé, aki válaszként alig észreveheten biccentett.

, Zelda – közölte Habib jelentségteljesen.

– Zelda? – kérdezte Mike kissé értetlenül.

– Igen, Zelda. A Jaffrasim kereskedcsalád legfiatalabbik hölgytagja. Tulajdonképpen miatta vagyunk most itt.

– Aha, értem – bólintottam, aztán a tárgyalóhelyiség ajtajára mutattam. – Kérem, fáradjanak be.

Habib intett a teströknek, hogy maradjanak kint, majd kézen fogta Zeldát, és bevezette a helyiségbe.

Egy pillanatra kérdn összenéztünk Mike-kal, hogy vajon mi lesz ebbl, aztán megrándítottuk a vállunkat, és követtük Habibékat.





Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a melegbarna brfotelekben, Habib felém fordult.

    Mr. Grey! Remélem… ööö… nem feledkezett meg arról, amit megbeszéltünk.

  Biztosíthatom – válaszoltam –, hogy senkinek sem szóltunk az önök idejövetelérl. Amint látja, még a titkárnnket is hazaküldtük.

Azt már nem tettem hozzá, hogy mindezek ellenére nem csodálnám, ha az CNN-en megemlítenék a dolgot.

Habibot azonban láthatólag megnyugtatták a szavaim, mert megkönnyebbülten felsóhajtott.

Hát ennek nagyon örülök – mondta. – Tudják az a helyzet, hogy az ügy, ami miatt idejöttünk… ööö... hogy is mondjam… meglehetsen kényes.

Bizonyára – jegyezte meg Mike nyomatékosan, majd hátradlt a fotelben, és érdekld ábrázatot öltött, mintegy jelezve Habibnak, hogy nekünk azért talán mégis elmondhatná, mirl van szó. Ha már egyszer elsettenkedett hozzánk nyolcadmagával.




VISSZA A KÖNYVTÁRBA