A Kobraisten bosszúja - részlet

–  Hölgyeim és uraim! Örömmel jelentem önöknek, hogy járgányunk még mindig egyben van, és perceken belül leszállunk ennek az isten háta mögötti Tohangnak a repülőterén. Ha az ottaniak is úgy akarják!… Halljátok, nektek szólok! A fene essen belétek, világítsatok már, mert még öt perc és elfogy az üzemanyagom.

A fenti mondatokat úgy este kilenc tájban recsegte annak a parányi utasszállító repülőgépnek a fedélzeti hangszórója, amelyre körülbelül két órával ezelőtt, többedmagunkkal együtt nagy könnyelműen felszálltunk Mandalay-ben. Akkor még – akárcsak a többiek – mi is bíztunk benne, hogy rozoga külseje ellenére kibírja az utat Tohangig. Az idő előre haladtával azonban egyre csökkent az optimizmusunk, a pilóta előbbi bejelentkezése pedig egyértelműen meggyőzött bennünket arról, hogy vakmerőség volt felszállni rá.

A mellettem ülő Mike-ra pillantottam, aki mélyeket lélegezve próbálta megemészteni az utolsó – nyilván nem az utasok fülének szánt – néhány mondatot, aztán kitekintettem az aprócska, kerek ablakon. A nap már lebukott a látóhatár mögé, csak egy vékonyka vöröses csík derengett a horizonton. Az alattunk elterülő burmai dzsungel titokzatos fekete homályba öltözött. Fénypontok, amelyek településre vagy repülőtérre utaltak volna sehol sem látszottak. A dolog nem tűnt túl bíztatónak, s most már megértettem a pilóta idegességét. Pedig a fickó nem tartozott a görcsölős típusok közé, sőt! Egész idáig maga volt a megtestesült lezserség; számolatlanul itta a söröket, időnként vicceket mesélt, egyszóval úgy tűnt semmi sem tudja kizökkenteni a jókedvéből. Most azonban beszüntette a show-műsort, s ez egyértelműen arra utalt, hogy tényleg nem találja túl rózsásnak a helyzetet.

Elfordultam az ablaktól, s hátradőltem az ülésen. Közben csendesen átkoztam magam, amiért rábeszéltem Mike-ot, hogy ne várjunk holnapig, amikor normális repülőgép is indul Tohangba, hanem szálljunk fel erre a rakás ócskavasra, csakhogy mielőbb megérkezzünk a Kobra-szanatóriumba. Igaz, régi ismerősünk, az örökké mosolygós, szőke, köpcös kis ember Ted Fruggi volt az igazi felbujtó. Ugyanis ő volt az, aki tegnap telefonált, és rávett bennünket, hogy azonnal üljünk repülőre. S, hogy mivel sikerült ezt elérnie? Nos, Fruggi régóta ismert bennünket, és tudta, mit kell mondania.

„– …Higgyék el, Mr Grey, ez egy nagyon különleges ügy! Azért is szólok maguknak, mert tudom, hogy csípik az ilyeneket. Az itteni zsaruk viszont hülyék az ilyesmihez, legfeljebb egy tyúklopást tudnának kinyomozni … Meg aztán ők mégiscsak helybeliek.

–       És az baj?

–    Nekem nem. De Kingsley, a szanatórium tulajdonosa azt mondja, hogy az itteni zsaruk, ha akarnának se tudnának normálisan nyomozni.

–       Miért? Csak nem valami nagykutya keveredett az ügybe?

–       Hát, ami azt illeti, igen.

–       Akkor ezek szerint van gyanúsított, csak nem mernek hozzányúlni?

–       Ehhez nem is lehet.

–       Olyan nagy ember az illető?

–       Nem éppen…

–       Hát akkor…?

–       …Nem éppen ember…

–       Hogy mondja?

–   Jól hallotta Mr. Grey. A helyzet ugyanis az, hogy a sok baromarcú szerint a tettes a helybeli isten.

–       Kicsoda?

–       Mondom, a helybeli isten.

–       Akkor ez tényleg nem akármilyen ügy.

–       Na ugye, mondom én. Úgyhogy pattanjanak fel az első repülőgépre és jöjjenek ide, mert ezt az egészet úgyis csak akkor lehet megérteni, ha az ember itt van a helyszínen.

–       Rendben, Mr. Fruggi, meggyőzött.

–   Helyes. Ne vesztegessenek egy percet se, induljanak amilyen gyorsan csak tudnak… Higgye el, nem fogják megbánni…”

Gondolataimból enyhe rázkódás riasztott fel. A következő pillanatban a jobb oldali hajtómű hörögve akadozni kezdett, olyan hangokat hallatva, mint egy asztmás nagyapa, ha köhögésrohama van.

A propellerre kaptam a tekintetem, majd látva, hogy még forog, az alattunk elterülő feketeségbe meredtem. Egy fia fénypontot sem láttam sehol.

Dühösen szétmorzsoltam egy szitkot a fogaim közt, aztán hátradőltem, s a fejem felett pislákoló világítás halovány fényénél szent fogadalmat tettem: ha lezuhanunk, megölöm Fruggit.

VISSZA A KÖNYVTÁRBA