A Halálmester - részlet




     …most már ne variáljunk annyit, ljük le és kész.

     Bocsáss meg, tényleg nem kukacoskodni akarok, de szerintem mégiscsak jobb lenne, ha inkább szúrnánk.

     Hm.

     Most gondolj bele! Egy lövés és kész… ez olyan snassz. Viszont egy kis szurkálás, ahol ugyebár folyik a vér, hörög az áldozat…

     Jó, jó, csak azt nem értem, hogy ez eddig miért nem jutott az eszedbe.

A férfi, akit beszélgetpartnere a szurkálás magasabb rendségérl igyekezett meggyzni, töprengve a feje búbjára tolta a baseballsapkáját, és megvakarta a homlokát. Láthatóan nem lett okosabb tle, mert néhány másodperc múlva visszahúzta a fejfedt eredeti helyzetébe és, ha lehet, még tanácstalanabbul nézett, mint eddig. Aztán hirtelen sarkon perdült, és a tle körülbelül ötméternyire álló, hatalmas termet kínaira nézett.

     Mr. Tsai! Magának mi a véleménye?

Az izomkolosszus, aki mind ez ideig fejét lehorgasztva, egykedven, majdhogynem unottan hallgatta a párbeszédet, most lassan a vele szemben állókra emelte a tekintetét. Elbb a két vitatkozót vette szemügyre, aztán a közvetlenül mellettük álló harmadik férfit. Ez utóbbi nem nyerhette el túlzottan a tetszését, mert undorodó képet vágott. Egy szicíliai családf nézhet így, amikor éppen lánya hozományáról tárgyal leend vejével, akit ugyan szívbl utál, de miután az teherbe ejtette a lányt, nem döfheti le, mint szeretné, hanem kénytelen hozzáadni „azt a cédát”.

     Nos, Mr. Tsai? Mi a véleménye? – kérdezte újfent a baseballsapkás, tudomást sem véve az izomkolosszusban dúló viharokról.

     Nekem? – szólalt meg végül az óriás. – Hát csak az, hogy inkább ljön le a mitugrász – utálata tárgyára mutatott –, mert, ha a közelembe jön, régen rossz neki. Csak nem képzeli, hogy egy ilyen fegyverrel a kezemben, bárki is legyzhet egy szál trrel?

És megemelte az eddig lábához támasztott tárgyat. Egy úgynevezett hosszú nyel harci balta volt, amely az si kínai harcmvészet tizennyolc alapfegyverének egyike.

A szerszám egy közel másfél méteres fanyélbl és egy – az átlagos laptopnál nagyobb méret – fejbl állt.

Riasztó látvány volt, különösen a kínai kezében, aki fenyeget arccal, résnyire húzott szemmel figyelte a szemközt elhelyezked triót. Aztán lassan megenyhültek a vonásai, a fegyvert újra a lábához támasztotta, és magyarázni kezdett a baseballsapkásnak.

     Huszonöt éve forgatom ezt a szerszámot, és higgye el, nem sok ember van, aki annyira tud, mint én. Jobbat pedig nem ismerek. Ha a balta a kezemben van, bárki ellen kiállok, hacsak az illetnél nincs lfegyver. Tehát, ha mindenképpen meg kell halnom, akkor inkább ljön le a mitugrász – újra fenyegetvé vált az arca –, de ne próbáljon itt holmi késekkel hadonászni, mert ideges leszek és kettécsapom.

     Na, de kérem! Micsoda hang ez?! – a mitugrásznak nevezett sértdötten kihúzta magát.

     Jó, jó, jó, jó – csitította a kedélyeket a baseballsapkás –, akkor egyezzünk meg Mr. Tsai. Mr. Fruggi lelövi önt, és nincs semmi hadonászás a késekkel. Így megfelel?

     Így igen – vont vállat az óriás, aztán ruhájának zsebébl rágógumit varázsolt el, szájába gyömöszölte, és elégedetten rágni kezdte.




VISSZA A KÖNYVTÁRBA