AMOK avagy a fejvadász éjszakája - részlet Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, óvatosan a hulla mellé léptem és megvizsgáltam. A test mellett egy ökölnyi nagyságú fafaragás pihent a padlón. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a gyilkos hagyta ott valamilyen, egyelőre ismeretlen okból. Felemeltem és alaposan szemügyre vettem. A sötétbarna fából készült, cirádával díszített apró, négyszögletes talapzaton lúdtojás nagyságú faragott koponya állt. Mellette jobbra és balra egy-egy téglalap alakú keretet véstek a talpra. Az egyik téglalapba egy sárga ”X”-et, a másikba pedig egy ijesztően eltorzult, szörnyszerű arcot faragott az alkotó. Nem tudtam, mit jelenthet a különös emléktárgy, de abban biztos voltam, hogy semmi jót. Ebben bizonyára a földön fekvő hulla is egyetértett velem. A műélvezetben a másik bejáraton át becsörtető Kevendi zavart meg. A hulla láttán megtorpant, s bőszen előrántotta viharkabátja alól a pisztolyokat. – Nem hinném, hogy szükség lenne rájuk – pillantottam a fegyverekre. – Mi az, hogy nem hinné – csattant fel harcra készen ide-oda forgatva a szemeit. – Őt már nem kell megölni – mutattam a földön fekvőre – engem meg, ha nem muszáj, ne lőjön le. – Ki akarja magát lelőni? – Miért, lát még idebenn valakit rajtam kívül? – Valahol itt kell lennie a tettesnek! – Nem hiszem, hogy az illető a közelben van – ingattam a fejem. – Igazán? És ugyan miért nem? – Mert, ha itt lenne, nem hagyott volna üzenetet – azzal felmutattam a szobrocskát. Kevendi rábámult az apró koponyára, aztán rám emelte vízszemű szemeit. – Ez az izé maga szerint üzenet? – Könnyen elképzelhető. Máskülönben miért hagyta volna itt? – És mi a fenét akarna üzenni a gyilkos egy ilyennel? – Ki tudja? – tártam szét a karjaimat. – Talán csak a névjegye a koponya. De az is lehet, hogy mondani akar vele valamit. Például… – Például? Belefúrtam a tekintetem a jéghidegen kéklő szembogarakba és lassan szinte szótagolva mondtam: – Például
azt, hogy
„hamarosan újra eljövök,
és akkor ti következtek”. KÖNYVRENDELÉS VISSZA AZ ÚJ KÖNYVEK OLDALRA |